Először ejtsünk néhány szót a diszperziós és az olajfestékekről. Engedje meg nekem, hogy most ne az anyagok kémiáját, a szakmai alapokat vegyem elő, hanem a festékek gyakorlati jellemzőit, mindennapi előnyeiket és hátrányaikat bemutatva.

Diszperziós festék:

A diszperziós festék vízbázisú, azaz a víz elpárolgásával megszilárduló festék. Vízzel higítható (természetesen a fedőképesség rovására). Legfőbb jellemzője, hogy a diszperziós réteg alatt a fal szellőzik annak minden előnyével és hátrányával együtt, valamint az, hogy a diszperziós festék sokkal érzékenyebb a szennyeződésekre. Nagy általánosságban igaz az is, hogy a diszperziós réteg szennyeződéseit sokkal nehezebb tisztítani, egyes esetekben csak új fedőréteggel tüntethetők el a foltok.
A diszperziós festék egyik nagy előnye az ára (literjét már 100 Ft-ért meg lehet vásárolni és a minőségi termékek is mindössze 400 Ft-körüli áron mozognak), a másik pedig az, hogy a diszperziós festék könnyen effektezhető, ezáltal sokkal szélesebb körben használható fel, mint az olajfesték.

Olajfesték:

Nehezebben kezelhető, drágább és nem utolsó sorban erősen korlátozott felhasználású festéktípus. A fal alatta nem szellőzik és a száradás során irritáló anyagok szabadulnak fel. Kifejezetten olyan helyre javasolt használni, ahol a fal gyakran, nagyobb mértékben szennyeződik vagy szennyeződhet.

Tehát a válasz:

Ahol csak lehet, használjunk diszperziós festéket. Ahol a fal kifejezetten szennyeződhet, tehát fontos, hogy tisztítható legyen, ott olajfestéket kell használnunk.

További lehetőségek:

Léteznek mosható diszperziós és diszperziós jellegű effekt festékek, de ezek tárgyalását egy következő cikkben ejtjük meg.